Goethe Utazás Itáliában
Programjuk kulcsszavai a nevelés és fejlődés. Nézeteik nem mindenben egyeztek, de erőteljes rousseau-ista, kantiánus hatások jellemzik munkáikat. Esztétikájuk értékrendjét az antikvitás és a klasszicizmus értékei határozzák meg. Barátja halála (1805) megrendítette, nem sokkal később súlyosan megbetegedett, fokozatosan visszavonult a közélettől, Weimarban élt. Művészetében is irányváltás figyelhető meg, egyre inkább a filozofikus és életrajzi művek, gyűjteményes munkák jellemzik: Vonzások és választások (1809), Utazás Itáliában (1816–17), Költészet és valóság (1811–33), Nyugat-keleti Diván (összegyűjtött versek, 1819) és a Faust második része (1823–32). Életének ebben a szakaszában háza szinte zarándokhellyé vált, sokan látogatták, mégis magányossá vált, hisz szellemi társait elvesztette. 1832 márciusában halt meg. Epikája Goethe életművének jelentős hányadát az epikus művek, regények, verses epikai alkotások teszik ki. Regényei a felvilágosodás stílusában, kedvelt műfajaiban íródtak a felvilágosodás eszmevilága alapján.
Libri Antikvár Könyv: Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?) (Vámos Miklós), 790Ft
[…] Igaz, pár lépést sem tehet úgy az ember, hogy silányul öltözött vagy éppen rongyos alakokkal ne találkozzék, az illető azonban még egyáltalán nem henyélő, nem naplopó! Sőt, meg merném kockáztatni a következő paradoxont: Nápolyban talán még az egészen alacsony osztályokban lehet a legtöbb iparkodó embert találni. Ezt természetesen nem szabad egybevetni holmi északi szorgalommal, mely nemcsak napról napra és óráról órára él, hanem a jó és derűs napokban a rosszakról és borúsakról, nyáron a télről is gondoskodnia kell. Az északi ember az élvezet legszebb napjait és óráit veszti el és fordítja munkára azért, mert a természet rászorítja az előrelátásra, előre gondoskodásra: a háziasszonynak be kell sóznia és föl kell füstölnie a húst, hogy egész évre el legyen látva a konyhája, a férfinak gondolnia kell rá, hogy legyen elég fa és gabona, s a jószágnak elegendő takarmány és így tovább. Az emberek hónapokra örömest otthagyják a szabad levegőt, házakba húzódnak s úgy védekeznek vihartól, esőtől, hótól és hidegtől; évszak követ évszakot megállíthatatlanul, s aki nem akar tönkremenni, annak jó gazdává kell válnia.
kaporszakall 2016. március 9., 19:27 Május 28. Derék, s oly hasznavehető Volkmannom időről időre arra kényszerít, hogy szembehelyezkedjem a véleményével. Azt mondja például, hogy Nápolyban harminc-negyvenezer semmittevő él; s ki nem szajkózza ezt utána! Én a déli állapotok némi ismerete után sejtettem, hogy ez csak afféle északi nézet, mely szerint mindenkit naplopónak tartanak, aki nem dolgozik reggeltől estig fáradhatatlanul. Ezért aztán különös gonddal figyeltem meg a népet, akár dolgozott, akár pihent; hitványul öltözött embert sokat láthattam, dologtalant egyet sem. De mert én meg is akartam ismerni azt a rengeteg ingyenélőt, tudakozódtam utánuk egyik-másik barátomtól. Ilyet azonban ők sem tudtak mutatni nekem, így hát magam indultam vadászatra, miután enembéli kutatásaimat kiválóan egybehangolhattam a városnézéssel. Azzal kezdtem, hogy a roppant nyüzsgésben igyekeztem tisztába jönni a különböző alakokkal, igyekeztem küllemük, ruhájuk, viselkedésük, foglalatosságuk alapján megítélni és osztályozni őket.
Ez nem kevés történelmi távlatot és hatóerőt ad a kivételes munkának. Az útirajzban nemcsak Goethe élete lüktet: benne a közelebbi, római és távolabbi, weimari környezete is megelevenedik. Goethe nemcsak elmond, nemcsak leír, nemcsak beszámol széles tudással és éles szemmel, hanem élete teljessége is benne él a műben. 2017. december 25-én 275 éve született CHARLOTTE VON STEIN, Goethe múzsája. Egy főudvarmester felesége volt, ám ura szinte sosem volt otthon, még enni is a weimari udvarban evett, bár néha azért csak hazalátogathatott, mert Charlotte hét gyermeket szült neki. Egyéb kapcsolatuk azonban nem volt, ezért fogadta szívesen az elhanyagolt szépasszony az ifjú tehetség, Goethe közeledését. Teljesen elbűvölte a költőt, akinek rajongását jól mutatja, hogy ezerhétszáz levelet írt hozzá, annak ellenére - vagy éppen azért -, hogy a kortársak szerint viszonyuk "tiszta és feddhetetlen" maradt. S bár kapcsolatukat sok bírálat érte - főként a korkülönbség, Charlotte "hajlott" kora miatt, Balzac például egyenesen matrónának tartotta a harmincas asszonyt -, Goethe sokat köszönhetett múzsájának, hiszen az előkelő körökben otthonos udvarhölgy tanította meg a "bárdolatlan kamaszt" a jómodorra, ahogy valaki fogalmazott: "helyre nyalta medvebocsszerű lényét".
- 25% Raktárkészlet: 0 db 1786 szeptemberében, a francia forradalom előestéjén indult útnak Goethe a régen vágyott Itália felé, Dante hazájába, ahol végül két éven át bolyong. Feljegyzéseit saját kezűleg rendezte egységes egésszé 1813-ban. Az első két részt az utazással egykorú napló- és levélnyersanyagából Goethe többé-kevésbé folyamatos művé alakította, beleillesztett számos levelet és levélrészletet, a harmadik részt viszont inkább meghagyta eredeti formájában. Az összefoglaló "tudósítások", naplójegyzetszerű részletek közé illesztette a római karneválról szóló "néprajzi tanulmányt", ezáltal – és a szerkesztésnek a szándékos hevenyészettsége okán – megadva a műnek a sajátosan közvetlen, feszélyezettségtől mentes, helyenként szinte vallomásszerű, még legelvontabb művészetelméleti elmélkedéseiben is bizalmas, mondhatni "parlando" jellegét. A kötetből az emberélet teljes gazdagsága bontakozik ki, az ott szerzett belátások és felismerések kortalanná emelik a művet, üzenetei és meglátásai egy egész korszakra kiterjesztették hatásukat, mi több, mintául szolgáltak az utókornak.
Ismertető 1786 szeptemberében, a francia forradalom előestéjén indult útnak Goethe a régen vágyott Itália felé, Dante hazájába, ahol végül két éven át bolyong. Feljegyzéseit saját kezűleg rendezte egységes egésszé 1813-ban. Az első két részt az utazással egykorú napló- és levélnyersanyagából Goethe többé-kevésbé folyamatos művé alakította, beleillesztett számos levelet és levélrészletet, a harmadik részt viszont inkább meghagyta eredeti formájában. Az összefoglaló "tudósítások", naplójegyzetszerű részletek közé illesztette a római karneválról szóló "néprajzi tanulmányt", ezáltal – és a szerkesztésnek a szándékos hevenyészettsége okán – megadva a műnek a sajátosan közvetlen, feszélyezettségtől mentes, helyenként szinte vallomásszerű, még legelvontabb művészetelméleti elmélkedéseiben is bizalmas, mondhatni "parlando" jellegét. A kötetből az emberélet teljes gazdagsága bontakozik ki, az ott szerzett belátások és felismerések kortalanná emelik a művet, üzenetei és meglátásai egy egész korszakra kiterjesztették hatásukat, mi több, mintául szolgáltak az utókornak.
- Dubai utazás
- Goethe: Utazás Itáliában – Wikipédia
- Johann Wolfgang von Goethe: Utazás Itáliában | bookline
- Utazás barbadosra