Az Alkoholista Hazugságai – - 1.2 Az Tagadás (A Valóság Elutasítása) - Carelinks - Carelinks.Net
- Tudtad-e, hogy: Az alkoholisták a stratégiai játékok mesterei
- A szenvedélybetegek nem hazudnak! - WMN
Felhasználási feltételek A következő engedélye alapján megjelenített oldalak: Kossuth Kiadó.
Tudtad-e, hogy: Az alkoholisták a stratégiai játékok mesterei
Ha ugyanis egy szerfüggő valótlant állít, azt az esetek többségében nem akarattal teszi, és nem azzal a céllal, hogy bárkit is megtévesszen – tudniillik a legtöbbször ő maga sincs tisztában azzal, hogy nem igaz, amit mond, sőt megvan győződve a saját igazáról. Ennek megfelelően nem hazugság az, ami ilyenkor megnyilvánul, hanem az addiktív gondolkodással összefüggő tagadás. Ez a fajta tagadás pedig nem más, mint egy olyan – tudattalan – énvédő mechanizmus, amely lényegében "megóvja" a szerhasználót attól, hogy szembe kelljen néznie a számára elviselhetetlennek, elfogadhatatlannak vagy akár egyenesen katasztrofálisnak tűnő valósággal. A tagadás tehát a szenvedélybeteg pszichés immunrendszerének kóros túlműködése, amely megakadályozza őt abban, hogy megfelelő módon tudjon megküzdeni az élet hétköznapi kihívásaival. Pontosan ezért nincs semmi értelme szembesíteni egy szerhasználót a tagadásával, és mindenáron megpróbálni vallomásra bírni annak érdekében, hogy azután szépen leszokjon. A "Valld be, hogy ittál!
Ez innentől fogva folyamatos, élethosszig tartó odafigyelést, lelki gondozást igényel a kliens részéről. Ráadásul még a lelki támogatás, kondicionálás esetében is sok esetben visszaeséssel tarkított a felépülés folyamata. Gondoljunk bele: az alkoholbeteg a mindennapok érzelmi megéléséhez, megoldásként, segítségként használja az alkoholt, mert az itallal mindent meg tud oldani. Vagyis miután elhagyta, teljesen újra kell gondolnia az életét, az érzelmeit, a mindennapjait. Ismét meg kell élni az érzelmi problémákat, hiszen azok a megoldások, amiket az alkohollal megtanult, innentől fogva nem működnek. Az alkoholbetegek egész életüket hazugságban és emiatt lelkiismeret-furdalásban élik: bizonyos helyzetekben nagyon jól tudják, hogy mit művelnek magukkal és a környezetükkel, de nincs megoldásuk, egyedül maradtak az életben, egyedül élik meg a nehézségeiket az alkohollal közösen. Ez egy ördögi spirál, ami hazudozáshoz, titkolózáshoz vezet, amikor pedig ittak, úgy érzik: semmi bajuk, a környezetük a hibás.
2018. szeptember 6. | | Olvasási idő kb. 6 perc Hogyan viselkedik egy alkohol- vagy drogfüggő? Nem hiszem, hogy bárkinek is gondot okozna erre a kérdésre válaszolni. Azt azonban a legtöbb ember biztosan nem tudná megmondani, hogy mi zajlik egy szerfüggő fejében. Egyszerűen képtelenek vagyunk ugyanis felfogni, hogy vajon miért tesz valaki rendszeresen olyat, amivel egyértelműen veszélyezteti saját magát és a környezetét, ráadásul anélkül, hogy hajlandó lenne belátni, mit is művel. Dudits Dénes addiktológiai szakértő írása. – Én több mint húsz éve élem az életem a függőségek ellentmondásos világában… Minden akkor kezdődött, amikor a saját agyam csapdába ejtett, és heroinista lettem. Szerencsére 26 éves koromra sikerült meghekkelnem a szürkeállományomat, és azóta józan vagyok. Sőt, hivatásos agyhekker lettem: napi szinten foglalkozom mindazzal, ami a szerfüggők elméjét uralja, és segítek az érintetteknek eligazodni a saját szövevényes gondolataik világában, illetve az érzéseik és cselekedeteik útvesztőjében.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy melyek azok a személyes tulajdonságai, amelyeknek a sikerét köszönheti, azt felelte: csupán szerencséje volt, mert egyébként tehetségtelen embernek tartja magát. Tapasztalataim szerint nincs is olyan szerfüggő, aki az élete valamely területén ne érezné magát alacsonyabb rendűnek (általában anélkül, hogy bármilyen valós oka lenne rá). A szerhasználat pedig gyakran ennek a tartósan torzult valóságérzékelésnek a következménye, és arra szolgál, hogy a borúlátásból eredő lelki fájdalmakat enyhítse. Persze bárkivel előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben alábecsüli a saját képességeit, illetve alulértékeli önmagát, de a szenvedélybetegekkel ellentétben az egészséges emberek nagy része képes a valóság talaján maradni, és tisztában van a saját értékeivel – így nincs is szüksége tudatmódosító szerekre ahhoz, hogy megbirkózzon a kellemetlen érzéseivel. Sérülő önbecsülés Az önbecsülés sérülése a legtöbbször már gyermekkorban bekövetkezik, és alapvetően abból adódik, hogy valamelyik szülő nem megfelelő módon viszonyul a gyermekéhez: például elhanyagolja őt, igazságtalan vele szemben, vagy éppen teljesen irracionális módon viselkedik vele.
A szenvedélybetegek nem hazudnak! - WMN
Erre ma már több módszer is létezik az Anonim Alkoholisták Tizenkét Lépéses felépülési programjától kezdve a Minnesota-modellig. Mi az a határ, ahonnan valaki alkoholistának minősül? Sokan a külső tünetekből ítélnek: az alkoholista hazudik, titkolózik, veszekszik, kiabál vagy sír, ez egyéntől vagy személyiségtől függ, a lényeg azonban annyi, hogy kontroll nélkül issza az alkoholt. Mi azt szoktuk mondani: iszik egy korty alkoholt, aztán az alkohol iszik alkoholt, végül pedig az alkohol megissza az embert. Az alkoholista gondolkodása, tudata, lelkiállapota megváltozik, és a végén olyan állapotba kerül, amitől társadalmi szinten az emberek menekülnek, mert undorodnak tőle. A különböző szakkönyvek különböző típusú alkoholizmusokról beszélnek, de ezeknek legfeljebb akkor van jelentősége, ha statisztikát készítünk arról, ki hány liter szeszt iszik egy évben vagy naponta. Viszont elsődlegesen nem ez a lényeg: akkor alkoholista valaki, ha a tevékenységei túlnyomó részét, gondolatait az alkohol köré csoportosítja.
- Digi tv előfizetés
- A sárga sátán - London, Jack - Google Könyvek
- - 1.2 Az tagadás (a valóság elutasítása) - Carelinks - carelinks.net
Miért okoznak a függők olyan gyakran csalódást a hozzátartozóiknak? A családtagok által feltett kérdések többsége leginkább azzal a csalódással kapcsolatos, hogy a függő nem tartja be az alkoholfogyasztás mérséklésére tett ígéreteit. A megtévesztés kezdetben nem tudatosan történik, hiszen az érintett önmagát is éppúgy becsapja. Miért? Mert úgy gondolja, hogy képes kontrollálni ivását, és csupán az akaratától függ, hogy mennyit fogyaszt. Ivási szünetek és rövid távú sikerek látszólag ezt igazolják. Amikor tehát megígéri, hogy a jövőben mértéket tart, maga is úgy véli, hogy ez sikerülni fog. Hosszú távon azonban kiderül, hogy ez tévedés. A szenvedélyfüggő viselkedést ugyanis nem lehet egyszerűen az akarattal befolyásolni. Épp ez az, amit az alkoholfüggő nem akar tudomásul venni és egyre jobban belebonyolódik az önbecsapásokba, olyannyira, hogy hamarosan már nem tud különbséget tenni rögeszméi és a valóság között. Az ígérgetéskor nagyvonalúan, a csalódások következtében pedig összetörten vagy önfejűen, de egyre mélyebbre, a betegség örvényébe rántja a családot.
Az alkoholfüggők esetében nagyon ritka, hogy maga a beteg fordul segítségért szakemberhez. Jellemzően az alkoholisták nagyon hosszú ideig a tagadás fázisában élnek, léteznek. Sokszor évekig hajtogatják, hogy ők bizony nem alkoholfüggők, akkor isznak, amikor akarnak, bármikor le tudnak állni és hasonlók. Mit tegyen az, akinek a szerette az ital rabja és nem hajlandó ezt bevallani? A legelső lépés: a változást magunkban elindítani. Ez talán a legnehezebb lépés is egyben. De a szerettünk gyógyulása érdekében meg kell tennünk. Hagyjunk fel azzal, hogy meg akarjuk változtatni a másikat, mert az eddig sem segített. De akkor mit együnk? Először is meg kell ismernünk és jobban meg kell értenünk a beteg lelkivilágát és érzéseit. Tájékozódnunk kell a betegségről, a tünetekről és a kezelés lehetőségeiről. A legrosszabb megoldás az, ha nem teszünk semmit. Sokan szenvednek és elmennek a betegség mellett vagy a beteget hagyják el, mert nem mernek lépni. Akkor tudunk neki segíteni, ha tudjuk, mi zajlik benne, ha látjuk és megértjük, nem pedig elítéljük állapota miatt.
Az "igazságra jutva" frázis tágabb értelmezése az, amiről a gyógyulás szól. Az alkoholizmus effektíven a személyiség megtörése, a gyógyulás pedig a személyiség megváltozása által az Isten képéhez hasonulás. Ahogy a betegség kifejlődik, úgy a hazugságok, a nem szavahihetőség egyre jobban a hazug, személyiség hálójába taszítják az alkoholistát. Ez az, amiért az alkoholizmus komoly bűn, és a Biblia kizárja. Mert az igazság hiánya és a hazugság nagyon ellentétben van azzal a gondolkodásmóddal, amelyet az Atya követel meg. Ő átlát rajtunk, és ha hiszünk ebben, akkor azt is hinnünk kell, hogy átlátszóak vagyunk számára. Az alkoholista mindig olyan terveket sző, amelyek biztosítják neki, hogy a készpénz és az alkohol elérhető legyen, ugyan úgy, mint az idő és a hely hogy ittas lehessen. A hazugságok elrejtik a terveket, és újabb hazugságok szükségesek, hogy hihetővé tegyék az előzőeket. A hazug életstílus azt eredményezi, hogy arról is hazudnak, amiről nincs is szükség hazudni - a hazudás kényszerítő erejűvé válik.
Ezt az alkoholizmussal járó viselkedést tudomásul kell vennünk az alkoholisták gyógyításában - nem csak az italozásról van szó, és arról, hogy ezt szükséges leállítani. A nagy klasszikus tévedése az alkoholistákkal foglalkozóknak, hogy meg akarják fogadtatni azt, hogy soha többé nem isznak. Pedig az alkoholizmus lényegéből következik az önbecsapás, a hazugság, az ismétlődő kisiklás. Az alkoholizmus része az is, hogy az alkoholista nem tartja be ígéreteit. Mindez addig tart, amíg nem jut túl az alkoholizmus tagadásának fázisán. A meg nem tartott ígéretek eredménye, hogy az alkoholistában a bűntudat komplexusát és az önmegvetést erősíti, ami az ivás egyik alapvető oka. Mindez csak meghosszabbítja a problémát. Az alkoholizmussal kapcsolatban nehéz magyarázatot találni, okai megfoghatatlanok. Mégis általában könnyebben tudunk valamit kezdeni egy problémával, ha értjük az okot. Az alkoholizmus titkos volta az egyik eleme annak, amiért olyan nehezen fogadjuk el valaki alkoholizmusát. Ezt időnként szeretettel meg kell magyarázni az alkoholistának.